Sziasztok. Meghoztam az első részt. Nem ígérem, hogy rendszeresen fogok részt hozni, mert csak akkor írok, ha unatkozom, de próbálkozok :).
xx.
Épp a buli kellős közepén jártunk, mikor Harry közölte
velem, hogy haza kell mennünk. Kérdeztem, hogy miért, de feleslegesen. Nem
válaszolt. Beültünk a sötétkék bőrüléses Audiba. Magam elé húztam a biztonsági
övet, majd elindultunk. Az úton csendesen néztem ki az ablakon. Nem esett az
eső, ez szokatlan volt. Hazz néha rám-rám pillantott, de többnyire az utat
figyelte. Megköszörülte torkát, majd mély, rekedtes hangján megszólalt: - Téged
kiraklak otthon, nekem van még egy kis elintézni valóm.
- Mi? –kérdeztem kíváncsian, miközben ujjaimmal babráltam az övet.
- Be kell ugranom anyuékhoz. –ezzel el is intézte a választ.
Bólogattam, majd folytattam az út bámulását. A fák elmosódtak, ahogy gyorsan elhajtottunk mellettük. Már minden sötét volt. Csak az utcai lámpák világítottak.
Haz hirtelen lefékezett a ház mellett, ezzel a szívbajt hozva rám. Egy puszit nyomott az arcomra, majd kiszálltam. A nappaliba érve láttam, hogy a chipses zacskók szanaszét mindenfelé. Ez csak egyet jelenthet, Niall itthon van. Felfutottam a lépcsőn, majd a szőke srác szobája felé vettem az irányt. Kopogtam, majd egy hangos és kifejezetten vidám „Gyere be!” után belöktem az ajtót. Az ágyon ült körülbelül 5 tálcával. Elnevettem magam a látványtól, mire ő ártatlan boci szemekkel nézett fel rám. Épp Spongya Bobot játszottak a TV-ben. Lehuppantam mellé, majd elkezdtünk beszélgetni. Minden szóba jött. A kakaós csigától kezdve, a koncertek át egészen a gyerekkori emlékeinkig. Elmesélte milyen érzés a színpadon állni, miközben ezernyi rajongó őrjöng a nézőtéren a nevüket visítozva, hogy mennyire szereti a szüleit, na meg persze a hasát is. Talán már egy órája daráltuk a szöveget mikor Niall megkérdezte, hogy merre van Harry. Oh, tényleg, Harry. El is felejtettem, annyira mélyen beszélgettünk. Lassan már másfél órája, hogy elment és még mindig nincs itthon. Kicsit aggódtam, bár tudom milyen anyukája. Órákig tud neki minden apróságról hadoválni.
- Anyukájához ment. –válaszoltam mosolyogva –Viszont te nem kis kupit hagytál a nappaliban. –néztem rá szúrós szemekkel.
- Ahj, reméltem, hogy összetakarít valaki helyettem. –mondta kicsit csalódva, de a letörölhetetlen vigyor most is ott volt az arcán.
- Na, gyere szépen. –szólaltam meg és lerángattam magammal a földszintre.
Nekiálltunk összerámolni. Porszívóztunk, söprögettünk, pakoltunk és persze nevettünk is. Niall jelenlétében mindig sírok a röhögéstől. Nem tudom hogy csinálja, de nem tudok szomorú lenni ha velünk, vagy velem van. Nem hiába ő a legjobb barátom.
Mikor végre mindent befejeztünk elindultam fürdeni.
Felmentem a szobámba a pizsamámért, majd egyenesen a fürdőszobába vettem az irányt.
Megengedtem a csapot, majd befeküdtem a kádba. A forró vízben áztattam fáradt testemet, mit sem sejtve arról, hogy Hazz már hazaért. Egyik percben még a tusfürdőt masszíroztam a bőrömbe, a másik pillanatban pedig egy törülközőt magamhoz kapva néztem ijedten előre. Nem is ő lett volna, ha nem nyit rám "véletlenül".
-Milyen volt anyukádnál? –kérdeztem mosolyogva.
-A szokásos, alig akart elengedni. Régi képeket nézegettünk és felidéztük az emlékeket. –mesélte halvány vigyorral az arcán. –És te mit csináltál? –tette fel a kérdést.
-Niallel beszélgettünk meg kitakarítottuk a nappalit. Borzalmas mit tud maga utál otthagyni. –mondtam kissé szórakozottan a fejemet fogva. Erre Hazz természetesen elnevette magát.
Közelebb jött hozzám, szemeimbe nézett majd egy hosszú csókot kezdeményezett. Szépen lassan haladt lefelé a nyakamon, amit én vigyorogva tűrtem. Imádom, mikor ezt csinálja. Lehúztam róla a zakóját, de ő nem törődve ezzel folytatta azt, amit elkezdett. Kigomboltam az ingjét. Izmos felsőteste megfeszült. A kockák tisztán látszottak a hasán. Ujjaimmal széles vállait tartottam. Egy rövid időre elengedtem, amíg lekapta magáról az ingjét, majd kicsatolta a nadrágja övét. Lerángatta rólam a már csurom vizes puha anyagot, majd magához húzott és adott egy apró puszit a számra. Levetkőzött és bepattant mellém. Elég kellemetlenül éreztem magam, mert szőrös voltam ott. Ott, ahol nem kéne. Harry kicsit elmosolyodott a látványon, ami miatt még inkább rosszul éreztem magam. Az ölébe húzott majd elkezdte puszilgatni az arcomat. Néha apró nyögésekkel jeleztem, hogy folytassa. Tetszett neki a helyzet.
**
Az események pörögtek, nem tudtam mi játszódik le bennem, vagy benne. Csak arra lettem figyelmes, hogy elélvezett. Igen, a kádban szexeltünk. Normális ez? Úristen.
A kis akciónk végén készültünk kiszállni a kádból, mire azt vettük észre, hogy Louis vihog az ajtóban.
- A picsába. - szólt idegesen Harry, mire a répás fiú elrohant. Hazz gyorsan felkapta a boxerét, majd rohant utána. Gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat majd én is kimentem.
A következő kép az volt, hogy Tommo a falnak nyomva állt szembe a göndör hajú Pussystylesal.
- Neked nem tanították meg, hogy kurvára ne gyere be a fürdőbe, ha más van ott? A kurva életbe Louis.
Szerencsétlen srác csak röhögni tudott, nem bírta komolyan venni Harryt. A végén egy halk mondatot odanyöszörgött: - Azért valljuk be, nehezen álltam meg, hogy ne recskázzak rajtatok egyet.
- Mi? –kérdeztem kíváncsian, miközben ujjaimmal babráltam az övet.
- Be kell ugranom anyuékhoz. –ezzel el is intézte a választ.
Bólogattam, majd folytattam az út bámulását. A fák elmosódtak, ahogy gyorsan elhajtottunk mellettük. Már minden sötét volt. Csak az utcai lámpák világítottak.
Haz hirtelen lefékezett a ház mellett, ezzel a szívbajt hozva rám. Egy puszit nyomott az arcomra, majd kiszálltam. A nappaliba érve láttam, hogy a chipses zacskók szanaszét mindenfelé. Ez csak egyet jelenthet, Niall itthon van. Felfutottam a lépcsőn, majd a szőke srác szobája felé vettem az irányt. Kopogtam, majd egy hangos és kifejezetten vidám „Gyere be!” után belöktem az ajtót. Az ágyon ült körülbelül 5 tálcával. Elnevettem magam a látványtól, mire ő ártatlan boci szemekkel nézett fel rám. Épp Spongya Bobot játszottak a TV-ben. Lehuppantam mellé, majd elkezdtünk beszélgetni. Minden szóba jött. A kakaós csigától kezdve, a koncertek át egészen a gyerekkori emlékeinkig. Elmesélte milyen érzés a színpadon állni, miközben ezernyi rajongó őrjöng a nézőtéren a nevüket visítozva, hogy mennyire szereti a szüleit, na meg persze a hasát is. Talán már egy órája daráltuk a szöveget mikor Niall megkérdezte, hogy merre van Harry. Oh, tényleg, Harry. El is felejtettem, annyira mélyen beszélgettünk. Lassan már másfél órája, hogy elment és még mindig nincs itthon. Kicsit aggódtam, bár tudom milyen anyukája. Órákig tud neki minden apróságról hadoválni.
- Anyukájához ment. –válaszoltam mosolyogva –Viszont te nem kis kupit hagytál a nappaliban. –néztem rá szúrós szemekkel.
- Ahj, reméltem, hogy összetakarít valaki helyettem. –mondta kicsit csalódva, de a letörölhetetlen vigyor most is ott volt az arcán.
- Na, gyere szépen. –szólaltam meg és lerángattam magammal a földszintre.
Nekiálltunk összerámolni. Porszívóztunk, söprögettünk, pakoltunk és persze nevettünk is. Niall jelenlétében mindig sírok a röhögéstől. Nem tudom hogy csinálja, de nem tudok szomorú lenni ha velünk, vagy velem van. Nem hiába ő a legjobb barátom.
Mikor végre mindent befejeztünk elindultam fürdeni.
Felmentem a szobámba a pizsamámért, majd egyenesen a fürdőszobába vettem az irányt.
Megengedtem a csapot, majd befeküdtem a kádba. A forró vízben áztattam fáradt testemet, mit sem sejtve arról, hogy Hazz már hazaért. Egyik percben még a tusfürdőt masszíroztam a bőrömbe, a másik pillanatban pedig egy törülközőt magamhoz kapva néztem ijedten előre. Nem is ő lett volna, ha nem nyit rám "véletlenül".
-Milyen volt anyukádnál? –kérdeztem mosolyogva.
-A szokásos, alig akart elengedni. Régi képeket nézegettünk és felidéztük az emlékeket. –mesélte halvány vigyorral az arcán. –És te mit csináltál? –tette fel a kérdést.
-Niallel beszélgettünk meg kitakarítottuk a nappalit. Borzalmas mit tud maga utál otthagyni. –mondtam kissé szórakozottan a fejemet fogva. Erre Hazz természetesen elnevette magát.
Közelebb jött hozzám, szemeimbe nézett majd egy hosszú csókot kezdeményezett. Szépen lassan haladt lefelé a nyakamon, amit én vigyorogva tűrtem. Imádom, mikor ezt csinálja. Lehúztam róla a zakóját, de ő nem törődve ezzel folytatta azt, amit elkezdett. Kigomboltam az ingjét. Izmos felsőteste megfeszült. A kockák tisztán látszottak a hasán. Ujjaimmal széles vállait tartottam. Egy rövid időre elengedtem, amíg lekapta magáról az ingjét, majd kicsatolta a nadrágja övét. Lerángatta rólam a már csurom vizes puha anyagot, majd magához húzott és adott egy apró puszit a számra. Levetkőzött és bepattant mellém. Elég kellemetlenül éreztem magam, mert szőrös voltam ott. Ott, ahol nem kéne. Harry kicsit elmosolyodott a látványon, ami miatt még inkább rosszul éreztem magam. Az ölébe húzott majd elkezdte puszilgatni az arcomat. Néha apró nyögésekkel jeleztem, hogy folytassa. Tetszett neki a helyzet.
**
Az események pörögtek, nem tudtam mi játszódik le bennem, vagy benne. Csak arra lettem figyelmes, hogy elélvezett. Igen, a kádban szexeltünk. Normális ez? Úristen.
A kis akciónk végén készültünk kiszállni a kádból, mire azt vettük észre, hogy Louis vihog az ajtóban.
- A picsába. - szólt idegesen Harry, mire a répás fiú elrohant. Hazz gyorsan felkapta a boxerét, majd rohant utána. Gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat majd én is kimentem.
A következő kép az volt, hogy Tommo a falnak nyomva állt szembe a göndör hajú Pussystylesal.
- Neked nem tanították meg, hogy kurvára ne gyere be a fürdőbe, ha más van ott? A kurva életbe Louis.
Szerencsétlen srác csak röhögni tudott, nem bírta komolyan venni Harryt. A végén egy halk mondatot odanyöszörgött: - Azért valljuk be, nehezen álltam meg, hogy ne recskázzak rajtatok egyet.
És akkor most köpjek én is rád amiért kritizáltál? Van itt is mit elmondani, szerintem kérhetsz anyádéktól egy jó kis helyesírás szótárt, meg aztán mit blogolsz 13 évesen? Bújjál már vissza anyuci seggébe kis taknyos gyerek. Nekem itt ne pattogjál mert megtudom hol laksz megismersz azt hiszem. Mi jogon szólsz te bele a munkámba? Látom neked is a kurva életbe a bazd meg meg efféle szavakból áll a szókincset, anyádnak csak gratulálni tudok. Tudod mit? Anyádék is mentek volna helyette sétálni drága szívem. Ugass be még egyszer úgy szájba kaplak, hogy az orvos nem teszi helyre a fogsorod. Na a kinézetről ne is beszéljünk, lerí róla miféle. Puzsér mellett te elmész a jó büdös picsába. Még egyszer ne kerülj a szemem elé, rohadt kis csicska gyerek. Na pusszantalak.
VálaszTörlésUi: Nézz már magadba, hogy néz ki a te blogod, meg te is hogy nézel ki, aztán ugass nekem. Csicskagyerek..-.-"
Jaj, de nevetek. Gyere nyugodtan, köpj, ha nálatok így szokás. Pacsi neked, ez a rengeteg érv amit felhoztál... tyűha, nehéz lehetett összehozni.
VálaszTörlésHány éves vagy? Mert a fogalmazásod és a gyerekes fenyegetőzésed alapján te se lehetsz több tizenháromnál, sőt. Egyébként mi a probléma azzal, hogy 13 évesen blogol valaki? (idősebb vagyok, azt azért hozzátenném) Ez nincs korhoz kötve, ez egy hobbi, amivel bárki foglalkozhat. Ki vagy te, hogy megmond elég idős vagyok-e hozzá?
Ez a lekezelő stílus annyira nevetséges. Lemerem fogadni, hogy egy taknyos kis tizenéves vagy, aki otthon örült a két fülének, amiért ilyen csúnyán visszaoltott (?). Gondolkozz már, hogy beszélsz? Jó mocskos szád van neked is, hallod-e. Hogy jössz te ahhoz, hogy bárkinek a családját a szádra vedd, főleg ilyen stílusban?
Az, hogy beleszólnak a munkádba pedig igenis normális dolog a blogger világában. Nyilvános blogot vezetsz, amit bárki elolvashat. Azzal, hogy elkezdet vezetni vállaltad azt is, hogy lesznek olyan emberek is akiknek nem fog tetszeni amit csinálsz. Ez így működik, az élet nem csak dicsérő szavakból áll, tanuld meg elfogadni a negatív kritikát és fenyegetőzés helyett kicsit magadba szállni és elgondolkodni rajta. Vagy, ha nem értesz egyet vele akkor csak szépen csendben elfogadni és nem foglalkozni vele. Az intelligens emberek így csinálják, a fenyegetőzéssel semmire sem mész, mert veled ellentétben engem ezek a dolgok nem hatnak meg. Hogy őszinte legyek szarok a véleményedre és normális esetben nem is válaszoltam volna erre a kommentre, de olyan dolgokat hoztál fel benne amik igencsak súrolják a türelmem határát.
A kinézet. Hmm, 6 éve foglalkozom design szerkesztéssel, úgy érzem nem ma kezdtem a pályát. Nálad sokkal nevesebb webdesignerek elismerték már a munkáim, sajnálom, ha a te tetszésed nem nyerte el, de lepereg rólam. De, ha mégis olyan szar, amilyennek te beállítod, akkor is én jövök ki jól. Mert, ha szarul szerkesztek, akkor nem vállalom el, hogy másnak is megcsinálom. Mert nem adok ki "szar" munkát a kezemből.
Nem érzem magam fenyegetve, tudod, minden kutya ugat. Ezzel a kommentel csakis magadat minősíted. Másrészt te engem ne becézgess, mert nem vagyok se a "drága szíved" sem senki más, jóformán semmi közöd hozzám.
"te is hogy nézel ki" És ez most hogy jön ide? A külsőm alapján kell rangsorolni vagy ezt hogy gondoltad? Ha csúnya vagyok, akkor ez egyenlő azzal, hogy szar blogger is? Rendben, elfogadom. Ez emberek ítélkeznek, látom te is beálltál a sorba.
Én is "pusszantalak" és további szép napot.
*btw. http://www.blogger.com/profile/02150760616397118623 voltam, lehet engem is sarazni. a designt én készítettem, így kötelességemnek éreztem felszólalni.*